Várunk.

Azonnal akarunk és azonnal cselekszünk, de elnyúltan, kényelmesen, mint a napon magát megadó jégkocka, egy konstans várakozás ölelésében.

Instant döntéseink sokszor nem is tartanak minket semmihez. Súlytalanok, pont olyan könnyűek, amit még szeretni lehet – hiszen nem kérnek számon rajtunk semmit, amire nem készültünk fel. A várakozás kontextusában való kellemes időtöltésünket szolgálják, lassan nyalogatva sebeinket, amiknek hegét oly kötelességtudóan őrizzük és létezésüket oly makacsul valljuk. A víz csilingelésének könnyítő hangját utánozzák, súlytalanul  és kuncogva lebegnek a naponta ezerszer eldobott kis ’igen’ és ’nem’ kavicsaink között.

Ember vagyok. Büszke vagyok. Nő vagyok. Én vagyok. Éles tusvonallal körbehatárolva. Elmegyek, hogy visszajöhessek. Nemet mondok, hogy úgy legyen. Igent mondok, hogy ne. Függök saját függetlenségemtől. Kényelmes vagyok és nyughatatlan. A kettő között valahol. A ’csak úgy’ és a ’csakazértis’ között valahol.

Nem minden magány egyedüllét.

És nem minden egyedüllét magány.

Nem minden egyedüllét emberi.

De minden magány az.

Nem minden ember magányos.

És nem minden magányos ember van egyedül.

...

- Csak mert. Muszáj.

- Muszáj?

- Akarom.

- Attól még nem muszáj.

- De mivel akarom, muszáj.

- Miért?

- Mert erre vágyom.

- A muszáj és a vágy között nagy különbség van.

- De én akarom őt, és ezért vágyom rá, így muszáj, hogy az enyém legyen.

- Különben nem lehetsz boldog?

- Különben nem lehetek boldog.

Hála.

Hála azért, hogy van, ami elveszik. Hogy van, aminek vesznie kell.

Düh amiatt, hogy nem tudjuk öklünkkel a földre taszítva talpunk alá szorítani a foszlányokat.

És mint üvegszilánkok között óvatosan kerülgetni azt, ami fájt.

És mint virágszirmok között ellágyulni léptünkben, és a jövőbe húzni azt az illatot, amely átölelte egy szép napunkat.

Vágy azért, hogy nekünk sikerüljön.

Káröröm afelett, hogy másnak sem sikerül.

Felszabadultság azért, mert a felelősség elporlad.

Bűntudat azért, mert ez nem mentesít.

Mosoly azért, mert van miért.

Könny azért, mert van miért.

Hála azért, hogy van miért.

Múlt azért, hogy legyen miért.

Emlékezet, hogy szerethessünk.

Szeretet, hogy felejthessünk.

Felejtés, hogy újrateremthessünk bármit.